 |
|
|
szerző: az UIA közössége |
|
UIA Egyezmény
|
|
kiadó: UIA illetve magyar tagszervezete, a MÉSZ |
Az UIA Egyezménye a szakmagyakorlással kapcsolatban javasolt nemzetközi szabályokról
Union Internationale des Architectes • International Union of Architects
Első kiadását jóváhagyta az UIA XX. közgyűlése 1996. július 7-én
Barcelonában, Spanyolországban
A szöveget jóváhagyta az UIA 86. tanácsülése 1997. január 17-19. Között Chandigarhban, Indiában
A szöveget felülvizsgálta az előkészítő bizottság
1997. május 29-én,
1997. augusztusban,
1998. áprilisban,
1998. december 10-12. között
Második kiadás
Jóváhagyta az UIA XXI. közgyűlése 1999. június 28-án Pekingben
Jóváhagyta az Európai Építészek Tanácsa 1999. november 28-an Párizsban
UIA Szakmagyakorlási Program Egyesült Titkársága
Amerikai Épitészek Intézete
Társigazgató James Scheeler FAIA
1735 New York Avenue, NW
Washington, DC 20006
Telefon: 202 626 7315
Telefax: 202 626 7421
Kína Építész Társasága
Társigazgató Zhang Qinnan, alelnök
Bai Wan Zhuang, West District
Beijing, China 100835
Telefon: 86 10 6839 3428
Telefax: 86 10 6831 1585
Tartalomjegyzék
Bevezetés
A szakszerű hivatásgyakorlás alapjai
Alapelvek
1. Az építészeti praxis
2. Az építész
3. Az építész fogalma (alapvető követelmények)
4. Az építészképzés
5. Az akkreditáció / Érvényesítés / Elismerés
6. A szakmai gyakorlat / Tapasztalatszerzés / Asszisztencia
7. A szakmai tudás és alkalmassag bizonyítása (szakmai vizsga)
8. A névjegyzékbe vétel / Jogosultság / Igazolások
9. A megbízási eljárás
10. Az etika és magatartási kódex
11. A szakmai tudás folyamatos fejlesztése
12. Szakmai feladatkörök
13. A szakmagyakorlás formái
14. Szakmai tevékenység vendéglátó országban
15. Szellemi tulajdon és a szerzői jog
16. Az építész szakma szervezeteinek szerepe
Bevezetés
Az UIA Szakmagyakorlási Bizottsága által az 1993-1996 között elvégzett 25 hónapos erőteljes munkát követően az UIA Tanácsa egyhangúlag ajánlotta elfogadásra az UIA Kozgyülesének a „Szakmagyakorlás ajánlott nemzetközi szabályainak egyezményéről” szóló határozati javaslatot.
Ezzel az akcióval az UIA Közgyűlése olyan ideiglenes megegyezést hozott tető alá, amely alapelvként irányította az UIA-ban és az UIA Szakmagyakorlási Bizottságában. Az UIA biztosította, hogy az egyezményt minden tagország megkapja. Megtoldva azzal a kéréssel, hogy vegyen részt annak továbbfejlesztésében és az annak az UIA XXI, 1999-ben Pekingben tartandó közgyűlésén.történő előterejesztését követően a dokumentumot a szakmagyakorlásra vonatkozó nemzetközi alapelveként fogadja el. Az UIA Közgyűlése úgy határozott, hogy az elfogadott egyezményre alapelvként támaszkodva tovább kell folytatni az együttműködést a WTO-val és más nemzetközi szervezetekkel is.
Ez az alapelveket lefektető dokumentum iránymutatásként szolgál az egyes országokban a jogosultságot, a névjegyzékbe vételt, és az erről szóló tanúsítványokat kiadó szervek és az akkreditációs UIA tagország szervezetei számára. Előírássá azt követően válik, amikor az UIA és a annak nemzeti tagozatai azt elfogadták. A további munka során az egyes UIA ban képviselt orszagokat önállóan kezelik majd és az egyes részletesen kidolgozandó irányelvek az egyenértékűség biztosítása esetén bizonyos rugalmasságot fognak engedelyezni. Olykép lesznek megfogalmazva, hogy hozzájuk a helyi követelmények csatlakoztahatóak lehessenek.
Az Egyezmény a szakmai alapkövetelményekkel kezdődik, és egy sor alapelvvel folytatódik. Minden alapelv fogalom meghatározással kezdődik, melyet a háttér álláspont, végül maga az alapelv követ.
Az Egyezménynek és az alapelvnek az a célja,hogy meghatározza a szakma legjobb gyakorlásának módját és annak szabályait. Elismerjük az az egyes UIA tagozatok önállóságát, mégis arra bátorítjuk őket, hogy kezdemęnyezzék az Egyezmény és az alapelvek jóváhagyását és kezdeményezzék a meglévő gyakorlat és törvények módosítását amennyiben ez időszerű.
Az irányelvek tekintetében egyetértettünk a megállapítások, az egyezmények és feltételek tekintetében, pénzügyi, könyvelési szolgáltatások tekintetében, és azt javasoltuk, hogy ez a dokumentum nyújtson gyakorlati segítséget a kormányok, egyeztető szervek vagy más olyan intézmények számára, melyek építészeti szolgáltatások esetében kölcsönös felelősségvállalás melletti egyezségek létrehozásával foglalkoznak.
Az Egyezmény és az alapelvek megkönnyítik a kölcsönös kötelezettséget vállaló felek közötti megegyezések létrehozását. Ezek létrehozásának legegyszerűbb módja a a GATS VII. Előírása szerinti bilaterális egyezmény.
A képzés és a szakmai vizsga szabályai és a megkövetelet szakmai gyakorlat tekintetében léteznek olyan különbségek, melyek rendkívül megnehezítik többoldalú megállapodások Iétrehozását. A bilaterális egyezmenyek ezzel szemben a két egyedi környezet kulcskérdéseire összpontosítanak. Mégis a kölcsönös bilaterális, egyezmények vezetnek a széles körre kiterjeszthető egyezményekhez.
ALAPELVEK
1. Az építész praxis
Definíció:
Az építész szakma gyakorlása a várostervezéssel, épület vagy épületcsoport megtervezésével, felépítésével, bővítésével, megóvásával, helyreállításával, illetve átalakításával kapcsolatos szakmai szolgáltatások nyújtásából all. Ezek a szakmai szolgáltatások a következőket foglalják magukba és nem korlátozódnak olyanokra, mint a területfelasználás megtervezése, várostervezés, előtanulmányok beszerzése, építészeti tervek, makettek, tervrajzok, specifikációk és műszaki dokumentáció,készítése a mások (műszaki tanácsadók, várostervezők, tájtervező építészek és egyéb másirányú szaktanácsadók) által készített műszaki dokumentációk elkészítésének koordinálása, értelemszerűen és korlátozás nélkül a megvalósítás gazdasági vonatkozásainak és a kivitelezési munkának az irányítása, annak folyamatos ellenőrzése (amit néhány országban “felügyeletként” említenek), valamint a projekt-menedzsment.
Az építészek művészetüket es tudományukat a klasszikus ókor óta gyakorolják. A szakma működési területe az általunk ma ismert formáját tekintve jelentős nővekedésen és változáson ment keresztül. Az építészek munkája a nagyobb felkészültséget megkövetelővé, a megbízó igényei a műszaki haladás következtében összetettebbé váltak és a társadalmi és ökologiai kényszerek nyomása is mindegyre növekszik. Ezek a változások a szolgáltatások természetének módosulásával jártak, és a tervezési és a kivitelezési folyamatban érintett számos résztvevő közötti egyűttműködés fejlesztésére ösztönöztek.
Alapelv:
Az UIA az építész szakma gyakorlását az előbbiekben mondottak szerint definiálva fogadja eI abból a célból, hogy ezt a nemzetközi normák kidolgozása során felhasználják.
2. Az építész
Definíció:
Az “építész” címet a jog, illetve a szokás általában olyan személy számára tartja fenn, aki szakmailag megfelelően képzett és általában a megfelelő névjegyzékbe való felvétellel (jogosítvánnyal) és ilyen tanúsítással rendelkezik azon joghatóság ala tartozó területen, ahol építész szakmájât gyakorolja, továbbá aki ilyen minőségében felelős a társadalom környezetének egészséges, fenntartható fejlődéséért, jólétéért és a tér, a formák és a történelmi összefüggesek tekintetében a közösség kulturális önkifejezésének előmozdításáért.
Háttér:
Az építészek az épített környezetünket a társadalmi szükségletek kielégítésével összhangban lévő módon azt felszerelő, megőrző, megtervező, felépítő, berendező, finanszírozó, szabályozó és működtető személyek által benépesített ingatlanfejIesztési, építési és kivitelezés-gazdasági ágazatban érdekelt állami és magánszféra szereplői. Az építészek különböző pozíciókban és szervezeti struktúrákban dolgoznak. Ebből következően tevékenykedhetnek önállóan, magán vagy állami építésziroda tagjaiként.
Alapelv
Az UIA nemzetközi normáinak kidolgozása során az “építész” fenti meghatározását használja és fogadja el.
3. Az építészképzés
Definíció:
Az építészeti oktatásának szavatolnia kell, hogy a képzésben részesült személy az építészeti tervezés terén olyan és elégséges ismerettel és képességgel rendelkezzék, amely kiterjed mind a műszaki rendszerekre, előírásokra, az egészségügyi, élet és vagyonbiztonsági követelményekre, mind azokra az ismeretekre, melyek az ökológiai egyensúly fenntartásával kapcsolatosak. A képzésnek biztosítania kell továbbá azt, hogy az építészek megismerjék az építészet kulturális, szellemi, történelmi, társadalmi, gazdasági és környezeti összefüggéseit, valamint azt is, hogy tisztában legyenek az építész ama sajátos szerepével és társadalmi felelősségével, melynek alapja a művelt, elemző és alkotó elme.
Háttér:
Az építészképzést a Iegtöbb országban hagyományosan 4-6 éves nappali akadémiai jellegű egyetemi képzés keretei közt biztosítják (amit néhány országban a gyakorlati tapasztalat szerzési / szakképzési / asszisztens időszak követ), bár az utóbbi tekintetében történelmi okokra visszavezethető jelentős eltérések mutatkoznak (pld. részidős utak, gyakorlati munka tapasztalatok szerzése stb.)
Alapelv:
Az UIA támogatja, hogy az építészek képzése (a gyakorlati tapasztalatszerzést / a szakképzést és az asszisztensi időt bele nem számítva) legalább öt éves időtartamú legyen, amit elsősorban nappali tagozaton, akkreditációval rendelkező / érvényesített / elismert egyetemen, akkreditált / érvényesitett / elismert program keretében nyújtanak, miközben legyen lehetőség a sokféleségre mind a pedagógiai megközelítés, mind a helyi igényekre adott válaszok mind pedig az egyen értékűséggel kapcsolatos rugalmasság tekintetében.
3. Akkreditáció / Érvényesítés I Elismerés
Definíció:
Ez az eljárás biztosítja, hogy valamely oktatási program megfelel egy meghatározott teljesítmény normának. Célja az, hogy fenntartsa és hangsúlyozza a meghatározott oktatási alapkövetelmény rendszert.
Háttér:
A valamely független szervezet által történő akkreditációhoz / érvényesítéshez / elismeréshez kapcsolódó érvényesített kritériumok és eljárások segítenek az építészképzés megfelelően integrált és összehangolt programjainak kidolgozásában. Néhány ország tapasztalatai azt mutatják, hogy a normák a belső minőségbiztosítási vizsgálatok mellett elvégzett rendszeres külső ellenörzéssel is harmonizálhatók és támogathatók.
Alapelv:
A kurzusokat legalább 5 évenként az egyetemtől különálló, független, arra illetékes hatóságnak kell akkreditálnia / érvényesítenie / elismernie. Az UIA a megfelelő nemzeti felsőoktatási intézményekkel közösen dolgoz ki az építész szakmai oktatásának tartalmára vonatkozó olyan normákat, melyek akadémiai értelemben strukturáltak, szellemileg koherensek, teljesítmény és eredményközpontúak és a legjobb gyakorlat vezette eljárásokra támaszkodóak kelI legyenek.
4. Az építész fogalma
Az építészekkel szemben támasztott alapvető követelmények
Definíció:
A fentebb meghatározott építészként való névjegyzekbe vétel / jogosultság engedélyezés / tanúsítványok, igazolások követelményeit azok az alábbi tudás, ismeretek és képességek képezik, melyeket elismert oktatás es szakmai gyakorlat révén keII elsajátítani. Ahhoz, hogy valakit az építész szakma gyakorlásához megfelelő személynek tekintsenek, a szakmai tudást és alkalmassagot bizonyítani kelI.
Háttér:
1985 augusztusában eIső ízben üIt össze egy különböző országok küldötteiből álló csoport, hogy meghatározza az építészek alapvető tudásának és képességeinek kritériumait. Ezek az alábbiak:
- Az esztétikai, műszaki, környezeti és humán szempontokat kielégítő építészeti tervezési képesség.
- A történelem, az építészet, a társművészetek, a technika és a társadalomtudományok megfelelő ismerete.
- A képzőművészetek és az építészet egymásrahatásának ismerete.
- Az urbanisztika lényegének megértése és a várostervezés folyamatban való részvétel képessége.
- Az emberi Iépték, az épületek és a környezet viszonyának megértése és a tervezésben történő alkalmazása.
- A jó környezet tartós fejlesztését biztosító tervezői tudás megszerzésének képessége, az építész szakmai feladatainak és az építész társadalmi szerepének megértése, különös tekintettel a társadalmi igények megfogalmazásának kepességére.
- A tervezési feladatok elvégzéséhez szükséges írásos dokumentumok megfogalmazásának képessege, a tervezéshez szükséges vizsgálatok elvégzesi módszereinek ismerete.
- A szerkezettervezés, a kivitelezés, az épülettervezéssel összefüggő mérnöki problémák ismerete.
- Az épületfunkciók megfelelő ismerete, az épületfizika, és a technológiai problémák kellő ismerete, az időjárás elleni védelem és a belső komfort kialakításához szükséges ismeretek.
- Az épületet használók igényeinek kielégítéséhez szükséges az a tervezői képesség, mely figyelembe veszi a költségtényezők és a jogszabályok alkotta korlátokat is.
- A tervezői elképzelések épületekké formálásában résztvevő iparágak, szervezetek, az épitési jogszabályok, hatósági eljárások megfelelő ismerete ahhoz, hogy a koncepciótervből mindent egybefoglaló tervdokumentáció készüljön.
- A projekt-finanszírozás és projekt-irányítás, projekt-menedzsment valamint a köItségelIenőrzés megfelelő ismerete.
Alapelv:
Az UIA minimalis alapkövettelményként fogadja el a felsorolt követelmények szempontjait az UIA nemzetközi normáinak kidolgozása során és arra törekszik, hogy ezek megfelelő hangsúlyt kapjnak az építész-képzés stúdiumaiban. Az UIA arra is törekedni fog, hogy az alapvető követelményeket állandó ellenőrzése alatt tartsa abból a célból, hogy azok a szakma és a társadalom fejlődésével összhangban mindig helytállóak maradjanak.
6.Szakmai gyakorlat I Tapasztalatszerzés I Asszisztencia
Definíció:
A szakmai gyakorlat I tapasztalatszerzés I asszisztencia a szakmai fokozat elnyerését követően az építész-szakma gyakorlására felkészítő, célra irányított és strukturált tevékenység, ami megelőzi a névjegyzékbe vétel / jogosultság / igazolásának kiadását.
Háttér:
Az akadémiai előkészítés kiegészítéseként a névjegyzékbe vételt / jogosultsagot / tanúsítványt kérelmező intézményes oktatását a köz védelme érdekében gyakorlati szakképzésben történő részvétel révén kelI teljessé tegye.
Vezérelv:
A végzett építészek számára elő kell írni Iegalább 2 éves (ám inkább 3 éves) időtartamra törekvő, elfogadható tapasztalatszerzés / szakmai gyakorlat / asszisztencia teljesítését, azt megelőzően, mielőtt őket az építész szakma gyakorlására névjegyzékbe vennék / nekik arra engedélyt adnának / arra vonatkozóan tanúsítványt kapnának, oly módon azonban, hogy érvényesülhessen az egyenértékűseggel kapcsolatos rugalmasság.
7. A szakmai tudás és alkalmasság bizonyíása
(Szakmai vizsga)
Definíció:
Az építészként történő névjegyzékbe vételt / jogosultságot / igazolványokat kérelmező minden személy köteles elfogadható szakmai tudásról és alkalmasságról számot adni az illetékes országos hatóság előtt.
Háttér:
A köz az építész tudásáról és alkalmasságáról, azaz arról, hogy az részesült az előírt képzésben és oktatásban, túljutott a tapasztalat szerzésen / szakmai gyakorlaton / asszisztencián és bebizonyította az építészet átfogó gyakorlatának minimális ismeretét és arra való alkalmasságát, csak úgy bizonyosodhat meg, ha képességeit sikeres vizsgák útján és/vagy más egyéb úton igazolta.
Alapelv:
Az építész megfelelő bizonyíték adásával kell számot adjon megszerzett tudásáról és alkalmas óságáról. E bizonyíték mindenképpen magában kell foglalja legalább egy, a szakmai gyakorlatot / tapasztalatszerzést I asszisztenciát követően teljesítendő vizsga sikeres letételét. A szakmai tudás és alkalmasság olyan szükséges elemei, amelyekre vonatkozóan nem kell vizsgát tenni, egyéb megfelelő bizonyítékkal igazolandók. Ezek olyan ismeretek, mint az üzleti vállalkozási ügyvitel és a vonatkozó jogi előírások.
8. Névjegyzekbe vétel I Jogosultság I Igazolások
Definició:
A névjegyzékbe vétel / jogosultság / igazolások az adott személy képesítésének az a hivatalos és törvényes elismerése, ami Iehetővé teszi számára, hogy építészként dolgozzék, és ami kapcsolódik ahhoz a szabályozáshoz is, ami annak a megkadályozására szolgál, egyes személyek a szükséges képesítés nélkül végezhessenek el bizonyos feladatokat.
Háttér:
Mivel a köz érdekében áll, hogy minőségi, fenntarthatóan épített környezetben éljen, és a köz érdeklődésére számot tartanak e környezet fejlesztésével kapcsolatos veszélyek és következmények, a köz megfelelő védelme érdekében fontos, hogy megfelelően képzett szakemberek biztosítsák az építészeti szolgáltatásokat.
Alapelv:
Az UIA tamogatja, hogy az építészek tevékenysége minden országban névjegyzekbe vételhez / jogosultsághoz I igazolásokhoz legyen kötve. A névjegyzékbe vételről /jogosultságról / igazolásról törvényben keII rendelkezni.
9. A megbízási eljárások
Definíció:
Az a folyamat, amely az építész szolgáltatásaira vonatkozó megbízásokat kiadására szolgál.
Háttér:
Az építészek (viselkedési kódexük szerint eljárva) ügyfeleik és a széles társadalom érdekeit saját érdekeik elé helyezik. Annak biztosítása érdekében, hogy megfelelő anyagi forrásokkal rendelkezzenek, feladataik a köz érdekében megkövetelt előírások szerinti teljesítéséhez, díjazásuk hagyományosan kötelező vagy ajánlott szakmai díjskála szerint történik. Léteznek nemzetközi szabályok, úgymint az Általános Megbízási Megállapodás (WTO) és az EU Szolgáltatási Irányelve, amelyek célja az építészek objektív és tisztességes kiválasztásának szavatolása. Ugyanakkor az utóbbi időkben egyre erősödik az a tendencia, hogy az építészeket akár állami, akár magán munkákra kizarólag a tervezési díj alapján választják ki. Az áralapú kiválasztás az építészeket a megbízóik számára nyújtott szolgáltatás mértékének csökkentésére kényszeríti, ami viszont már veszélyezteti a tervezés minőségét és ezáltal az épített környezet minőségét, kellemességét és így annak társadalmi / gazdasági értékét.
Alapelv:
Az épitett környezet ökológiailag fenntartható fejlődésének biztositása és a társadalom szociális, kulturális és gazdasági értékeinek védelme érdekében a kormanyok beszerzési eljárásokat keIl alkalmazzanak azon építészek kinevezésére akik az egyes projektekhez a legalkalmasabb építészeket kiválasztják. Ezt követően maga a kiválasztás a következö módszerek valamelyike szerint történhet:
- az építészeti szolgáltatás feladatkörét meghatározó, a teljes feladatjegyzéket és a szolgáltatás minőségét egyértelműsítő közvetlen tárgyalás;
- az UIA irányelveinek megfelelően előkészített, a minőségre alapozott kiválasztási eljárás (QBS);
- az UNESCO-UIA a nemzetközi tervpályázatokra vonatkozó irányelvében meghatározott útmutatással egybevágó módon Iefolytatott és az országos hatóságok és/vagy az építész szakmai szervezetek által jóváhagyott építészeti terv, illetve tervezési versenypályázat.
10. Az etikai és viselkedési kódex
Definíció:
A viselkedési kódex és a szakmai etika olyan szakmai viselkedési normákat állít fel, ami útmutatásul szolgál az építészek számára szakmájuk gyakorlása során. Az építészek figyelembe keII vegyék és be keII tartsák az etikai és a viselkedési kódex szabályait minden olyan joghatóság területén, ahol szakmájukat gyakorolják.
Háttér:
Az etikai es viselkedési szabályok elsődleges célja a köz védelme, a gyengébbekkel való törődés és az általános társadalmi jólét, valamint az építész szakma érdekeinek előmozdítása.
Alapelv:
Az UIA Tanácsadói Szolgáltatásokra vonatkozó Nemzetközi Etikai Kódexe továbbra is érvényben marad. Az UIA arra bátorítja nemzeti tagozatait, szekcióit, hogy saját etikai és viselkedési kódexükbe vezessék be azt a követelményt, hogy tagjaik eleget kell tegyenek azon ország és joghatóság területén hatályos etikai és viselkedési kódexnek, amelyikben szakmai szolgáltatásokat nyújtanak, amennyiben azt nemzetközi jogszabályok vagy az építész saját orszagának törvényei nem tiltják.
11.A folyamatos szakma fejlesztés
Definició:
A folyamatos szakma fejlesztés az az egész életen at tartó tanulási processzus, amely fenntartja, tágítja illetve szélesíti az építész ismereteit és biztosítja állandó alkalmasságát.
Háttér:
Mind több szakmai testület és szabályozó hatóság írja elő tagjai számára, hogy bizonyos meghatározott időt (általában legalább 35 órát) fordítsanak meglévő kepességeik fenntartására, ismereteik körének szélesítésére és új területek felfedezésére. Egyre fontosabb Iépést tartani az új technikával, gyakorlati módszerekkel és a változó társadalmi és gazdasági feltételekkel. A szakmai testületek előírhatják tagjaik számára a folyamatos szakmai fejlődés megújítását a tagság fenntartásának feltételeként.
Alapelv:
Az UIA kérje fel nemzeti tagozatait, hogy a közösség érdekében tegyék kötelezővé tagjaik számára a folyamatos és rendszeres szakmai továbbképzésben való részvételt. Az építész biztos keII Iegyen abban, hogy képes az általa kínált szolgáltatások ellátására, továbbá a viselkedési kódex arra keII kötelezze az építészt, hogy az „Alapvető követelmények” címszó alatt ismertetett különféle területeken és azok jövőbeni változatait illetően elismert szintet tartson fenn. Ezzel párhuzamosan az UIA köteles ellenőrizni a bejegyzés megújításának feltételeként a meghatározott folyamatos szakmai fejlesztés terén elért előrelépést és irányelveket kell ajánljon az összes ország számára a viszonosság megkönnyítése érdekében, és folytatni kell az erre a tárgyra vonatkozó irányvonal kidolgozását.
12.A szakmai feladatkörök
Definíció:
Épület létesítésével kapcsolatos beruházások, terület felhasználással és várostervezéssel összefüggő tervezési, vezetési illetve irányítási feladatok ellátása.
Háttér:
A társadalom fejlődésével a városi és épített környezet mindegyre összetettebbé válik. Az építész az urbanizációs, esztétikai, műszaki és jogi szempontok egyre szélesebb skálájával kelI foglalkozzék. Ahhoz, hogy a jogi, műszaki és gyakorlati követelményeknek eleget tudjon tenni és hogy a társadalom igényeit és szükségleteit ki tudja elégíteni, arra van szükség, hogy az épülettervezés kérdését összehangoltan közelítsék meg.
Alapelv:
Az UIA bátorítsa és támogassa az építészeti gyakorlat határainak folyamatos kiterjesztését, amit csak az etikai és viselkedési kódex előírásai korlátoznak, és törekedjék e határok átlépésének nehézségeit lebíró új ismeretek és képességek biztosítására.
13. A szakmagyakorlás formája
Definíció:
Az a jogi személyiség, melyen keresztül az építész építészeti szolgáltatásait nyújtja.
Háttér:
Eredetileg az építészek önáIIóan, társulva vagy alkalmazottként tevékenykedtek magán- vagy közintézményekben. Habár nem minden ország engedélyezi az összes lehetséges formát, a közelmúltban a szakmagyakorlás igényei különböző formájú társulásokhoz vezettek, mint pld. korlátolt vagy korlátlan felelősségű cégek, cégszövetségek egyetemekre alapozottan szervezett tervező irodák, építészközösségek stb.
Alapelv:
Az építészek számára engedélyezni kelI a praxist bármilyen formában, amelyik abban az országban jogilag lehetséges, ahol a szolgáltatást nyútják, de ezt minden esetben a fennálló etikai szabályok figyelembevételével kell megtenni. Az UIA fejleszteni és módosítani fogja irányelveit és normáit, hogy a társadalom érdekében ily módon is figyelembe vegye a kreatív és előretekintő szakmagyakorlás kiterjesztésének lehetőségét, ahol ez szükséges.
14. Szakmai tevékenység vendéglátó országban
Definíció:
A szakmai tevékenység vendéglátó országban esete akkor áll fenn, ha az építész vagy egy építész cég megbízást keres vagy megbízást kap egy olyan projekt megtervezésére / vagy szolgáltatást ajánl vagy nyújt olyan országban, amely nem a hazája.
Háttér:
Létező érdek, hogy növekedjék az építészeknek - képességeik szerint és felelősséggel vállalva - az a fajta mobilitása, hogy külföldön nyújtsanak különféle szolgáltatásokat. Ugyanilyen okból növelni kell a tisztánlátást a helyi környezet, a társadalmi és kulturális tényezők, valamint az etikai és jogi szabályok tekintetében.
Alapelv:
Azok az építészek, akik olyan országban nyújtanak építészeti szolgáltatást, ahol nincsenek bejegyezve, nem rendelkeznek jogosultsággal, együtt kell működjenek helyi építészekkel annak elérése céljából, hogy ténylegesen megértsék a jogi, környezeti, társadalmi, kulturális és építészettörténeti tényezőket. A külföldi és a helyi építészek a társulás feltételeit önállóan keII meghatarozzák az UIA etikai kódexe és a helyi törvényeknek és jogszabályoknak megfelelő módon.
15. A szellemi tulajdon és a szerzői jog
Definíció:
A szellemi tulajdon három jogi területet foglal magában, melyek a következők: a szabadalom, a szerzői jog és a védjegy. A tervezőknek, feltalálóknak, szerzőknek és producereknek az ötleteikhez, terveikhez, találmányaikhoz, szerzői munkáikhoz (bizonyos országokban törvény által garantált) és a termékek és szolgáltatások eredetének azonosításához való jogaira vonatkozik.
Háttér:
Bár sok ország biztosít bizonyos jogi védelmet az építész tervei számára, ez a védelem gyakran nem megfelelő. Nem szokatlan, hogy az építész ötleteit és elképzeléseit megbeszéli a várható ügyféllel, aki a későbbiekben nem tart igényt a szolgálataira és az építész később azt veszi észre, hogy az ügyfél ellentételezés nélkül felhasználta az elképzeléseit. Az építészek szellemi tulajdonát - bizonyos mértékben - nemzetközi előírások védik. A GAlS az a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás, ami magában foglalja a hamis árukkal való kereskedelmet (TRIPS). Az 1955. szeptember 16-i Szerzői Jogi Világegyezmény szintén nemzetközi jelentőséggel bír. Európában az 1886. évi Módosított Berni Megállapodás a legtöbb államra nézve kotelező.
Alapelv:
Az UIA minden nemzeti szekciójának országa törvényileg kell biztosítsa az építészt arra nézve, hogy szakmáját anélkül gyakorolhassa, és hogy felhatalmazását és felelősségét bármi hátrányosan befolyásolná és arra nézve is, hogy munkájával kapcsolatban megőrizhesse a szellemi tulajdonhoz fűződő és szerzői jogait.
16. Az építészek szakmai intézményeinek szerepe
Definíció:
Háttér:
Attól függően, hogy valamely országban a cím vagy a funkció (illetve mindkettő vagy egyik sem) élvez védelmet, a szakmai intézmények szerepe és feladatai jelentősen eltérhetnek egymástól. Némely országban a szakmát alkotmányos testületek is képviselik; más országokban ezek a funkciók a szakmai intézménytől elkülönültek.
A szakmai intézetek tagjaitól szokásosan megkövetelik bizonyos elfogadott normák betartását. Ilyen a szakmai intézetek által közzétett viselkedési kódex betartása és a tagsággal kapcsolatos olyan további előírások, mint például a folyamatos szakmai továbbképzési követelmények teljesítése.
Alapelv:
Azokban az országokban, ahol nem léteznek szakmai intézetek, az UIA-nak a köz érdekében ösztönöznie kell az építész szakma tagjait ilyenek létrehozására. |
|
|
 |
|
|
