 |
|
|
szerző: Munkaközösség, részletesen lásd lejjebb |
|
A szakmai intézetek szerepe, munka dokumentum
|
|
kiadó: UIA |
Az UIA ajánlott útmutatója az Egyezmény (Akkord) kapcsolódó irányelveihez
MUNKA DOKUMENTUM
A szövegező munkaközösség:
Hervé Nourissat, Architecte DPLG 8, Rond-Point de la Nation 21000 DIJON, FRANCE
Telephone : 333 80 74 16 31 Facsimile : 333 80 74 87 01 E-mail : archihn@aol.com
Ian Pritchard Director,Membership & International Affairs Royal Institute of British Architects
66 Portland PLace, London, W1N 4AD Telephone: +44 171 580 5533 Fax: +44 171 436 1197
e-mail: ian.pritchard@inst.riba.org
Seifallah A.Alnaga Society of Egyptian Architects 30, 26th July Street Post Office Box B 817 Cairo Egypt
Facsimile : 2 02 283 3669
Arq. Maria Eugenia Vaga Aguilar Colegio de Arquitectos de Costa Rica Centro Comercial El Cruce Apartado 1193 1250 Escazu, CoOSTA RICA Telephone: 506 523 5415
Facsimile: 506 253 4257
E-mail : cfdiddqd@sol.racsa.co.cr Arch. Uri Zerubavel 4, Kol Israrl Haverim Tel-Aviv 65158, ISRAEL
Telephone : 972 3 5105407
Facsimile : 972 3 5105416
E-mail : uri_z@inter.net.il
Raymond G. Post, Jr., FAIA 12032 Bricksom Avenue Baton Rouge, LA 70816
Telephone: 1 225 293 6964
Facsimile: 1 225 323 1900
e-mail: postarchitects@worldnet.att.net
Az Egyezmény szövegéből
Definíció:
A szakmákat általában olyan testületek kormányozzák, amelyek bizonyos normákat határoznak meg (például a képzés, az etikai szabályok) és betartandó szakmai előírások tekintetében. A szabályokat és normákat a köz és nem tagjaik magán érdekei szerint alakítják ki. Egyes országokban bizonyos típusú munkákat a jog utal a szakma hatáskörébe, nem azért, hogy annak kedvezzen, hanem azért, mert ezeket csak olyan személyek végezhetik, akik a köz megfelelő védelme érdekében birtokában vannak a megfelelő tudásnak, képzettségnek, ismerik a szakma normáit és fegyelmét. A szakmai intézményeket azzal a céllal hozták létre, hogy előrevigyék az építészetet, előmozdítsák a tudást és - azzal, hogy biztosítják, hogy tagjaik egy bizonyos ismert elfogadott norma szerint teljesítenek - védjék a köz érdekét.
1. AZ INTÉZETEK (SZERVEZETEK) STÁTUSA ÁLTALÁBAN
Annak függvényében, hogy valamely ország a címet, vagy a funkciót (mindkettőt, vagy egyiket sem) védi, a szakmai intézmények felelőssége számottevően eltérhet. Egyes országokban a törvényes testületek képviselik is a szakmát, másokban az utóbbi szerepkör elkülönül.
Az alapelv:
Az UIA kötelessége, hogy bátorítsa az építész szakma tagjait arra, hogy a köz érdekében hozzanak létre ilyen intézményeket mindenhol, ahol ezek még nem léteznek.
A szakmai intézmények módot kell találjanak annak biztosítására, hogy tagjaik igazodjanak az UIA nemzetközi normáihoz, hogy megfeleljenek az UIA-UNESCO Kartájának, mely megfogalmazza a az építészképzés minimumát, betartsák az UIA etikai és magatartási kódexének szabályait és hogy olyan napra kész tudással rendelkezzenek, mint ahogyan ezt az „Alapvető Követelmények\\\\\\\\\\\\\\\" listája rögzíti (mind a jelen, mind a jövőbeli fejlődés figyelembe vételével), hogy - általában is - egyaránt hozzájáruljanak az építészeti kultúra valamint ama társadalom fejlődéséhez, amelyet szolgálni tartoznak.
A háttér
A nyilvánosság az építészt általában munkája számos nézőpontja szerint ítéli meg. Úgy mint: a funkcionalitás és a megformáltság, de megítéli a humanitás, a minőség és a képesség szerint is. (W.G.R. Hackney)A státusra és elismerésre törekvő építésztől azt várják, hogy magas szintű szakmai hozzáértést tanúsítson az építés teljes folyamatában, legyen szó akár a megformálásról, akár a funkcionális paraméterekről. Az egyes országok szabályai szerint tevékenykedő építész intézetek vagy szövetségek azzal járulnak hozzá a közjóhoz, vagy azzal szolgálják az építészek közös érdekét, hogy a szakmai tudás általános színvonalának emelésén munkálkodnak.Általános jelenség, hogy az építészek az intézetek munkájának középpontját különösen az olyan „látható\\\\\\\\\\\\\\\" tevékenységben látják, mint a szakmai lapok megjelentetése, építészeti pályázatok és tanulmányutak rendezése. E tevékenységek mellett azonban az intézetek nagy súlyt kell helyezzenek arra, hogy szorosan működjenek együtt az állami törvényhozással a korszerű építési szabályozás megvalósítása érdekében, hogy befolyással kell legyenek az építészképzés tantervének mikénti alakítására és arra, hogy milyen módon valósulhat meg az építész életfogytig tartó folyamatos továbbképzése. Mindeme tevékenységek során természetesen figyelembe kell vegyék a környezetet, a közbiztonságot és a helyi kultúrát is.
A különbözô típusú intézetek és szövetségek elemzése
Független szövetségek
Az építészek minden országban azért csoportosulnak, hogy megszervezzék és előmozdítsák közös érdekeik érvényre juttatását. E szervezetek hivatása kapcsolódhat a szakmagyakorlás, illetve az építészet kulturális, vagy éppen humanitárius aspektusához. Pénzügyi forrásaikat a
legtöbb esetben a tagdíj biztosítja. Legfontosabb tulajdonságuk az, hogy bennük a tagság nem kötelező, és olyan működési szabályaik vannak, amelyekben a tagság szabadon egyezett meg (mint minden, a nemzeti törvények szerint kormányzott más egyesület esetében).
Önigazgató Intézetek
Ezek az építész szervezetek leggyakrabban az angolszász országokban találhatók, illetve azokban, amelyeket ez a kultúra erősen befolyásolt.Az ilyen intézetek - gyakran igen nagymúltúak - figyelemreméltó autoritásra tettek szert társadalmi céljaik kiterjedtsége, szervezetük minősége és a tagfelvétel szigorú kritériumai okán. Gyakran egyedülállók az országban és a közhatalom a szakmagyakorlás szabályozásának jogát átruházhatta rájuk, különösen, ami az építész cím használatának védelmét illeti. Rendeleteik tagjaikat szigorú magatartási Kódex betartására kötelezik abból a célból, hogy a köz számára szavatolhassák a szakmai minősítés és hozzáértés magas színvonalát, és azt a feddhetetlenséget, ami a szakma gyakorlásához szükségeltetik.Gyakran tudásközpontok, vagy tudományos társaságok, az építészeti kultúra őrzői és hivatkozási pontjai, speciális szakkönyvtárak, az építész oktatás és a gyakorlati képzést irányító, felkésztési szervezetek, és a folyamatos, életfogytig tartó továbbképzés, konferenciák, szemináriumok, publikációk és referencia dokumentumok kiadásának és - a végzett építészeti kutatásra tekintettel - a kultúra ápolásának és fejlesztésének letéteményesei. Fő jellemzőjük, hogy működésüket olyan saját belső rendelkezéseik szabályozzák, melyek függetlenek a szabályalkotó hatóságoktól, a tagság mind a kvalifikáció, mind a gyakorlati tapasztalatok tekintetében szigorú feltételekhez és nem ritkán további más referencia feltételekhez van kötve.
Rendek (regisztrációs testületek)
Az építészek Rendje (vagy Kollégiuma, vagy Kamarája) - gyakran - magán testület, amelyet közhatóságok hoznak létre olyan törvény vagy rendelet útján, ami meghatározza a szervezet célját, szerepét, státusát, szervezetét, a tagság feltételeit, és viszonyát a más hatósághoz és ezek pénzügyi rendjéhez. Ilyen típusú szervezetek főként a latin és germán hagyományú országokban működnek.Feladatuk az építész cím védelme, és szerepük a köz védelme is azzal, hogy tagjai tiszteletben tartják az állam által alkotott szabályokat. Általában szavatolják az építész kvalifikáltságát, felelősek a fegyelemért és magatartásért (amit gyakran az állam törvényileg szabályoz) és ők az állampartnerei. Gyakran védik a szakmagyakorlást is, és néha hozzájárulnak az építész folyamatos továbbképzéséhez, továbbá közreműködnek az építészet előmozdításában. Általában demokratikus úton hozzák létre őket. A legfőbb jellemzőjük az, hogy közérdekből származtathatók, szigorú törvényi szabályoknak vannak alávetve , és a tagság bennük kötelező mindazok számára, akik az építész címet használni akarják és (az állami törvényes rend szerint) praktizálni akarnak.
Szakszervezetek (szakmai egyesülések)
Az építészek érdekvédelmi egyesületeinek (szakszervezeteinek, szak egyesületeinek) az a feladata, hogy megvédje tagjai érdekeit. A tagság ezekben önkéntes, ami gyakran enged teret az elkötelezettség és a harcosság számára. Nyilvánvalóan ezek a közhatóságok közvetítői minden olyan ügyben, ami a szakmát érinti. Gyakran kiterjesztették hatókörüket azzal, hogy bevonták magukat az építészképzésbe, az építészet ügyének előmozdításába és tagjaik működésének és szolgáltatásainak fejlesztésébe.
Legfőbb jellemzőjük az önkéntes tagság és az érdekvédelem.
Egyéb szervezetek
Vannak más olyan szervezetek, amelyek tagjaikat egy sor különféle cél érdekében hozzák össze, mint például az UIA, és a különféle regionális szerveződések, (ACE, ACCEE, ARCASIA, FPAA, AUA, UMAR stb.)
Vegyes struktúrák
Bizonyos területeken, jelesül a képzés területén vegyes struktúrák jöttek létre, ilyen módon hozva össze a Rendeket, Intézeteket, és a Közhatóságokat abból a célból, hogy felügyeljék vagy akreditálják az építészeti iskolákat, mint például a JVP (Joint Validation Panel - Egyesített Érvényesítő Tanácsadó Munkacsoport), melyet az Egyesült Királyságban az RIBA & ARB, vagy a NAAB (Nemzeti Építészeti Akreditációs Testület) amit az USA-ban az AIA, NCARB, ACSA & AIAS hoztak közösen létre.
Nyilvánvaló, hogy ez a leírás meglehetősen elméleti és az estek nagy részében az építész szervezetek számos olyan funkciót töltenek be, amelyek a nemzeti vagy kulturális hagyományoktól függően esetleg a besorolás szerintiek közül több jellemző vonást is felmutathatnak. Nincsen tehát olyan modell, amit a legalkalmasabbnak lehetne tartani, viszont a különféle funkciók csoportosíthatók, segítendô a létező szervezeteket abban, hogy az építészek vagy a köz részére nyújtott szolgáltatásaikat javíthassák.
A globalizáció kontextusa és a GATS irányelvei
Annak érdekében, hogy az építész intézetek számára meghatározó és szervezeti kereteket lehessen javasolni, szükséges felidézni a GATS ama irányelveit, melyek szükségszerűen befolyásolni fogják lehetőségeinket és választási lehetőségeinket. A GATS alapvető célja ez esetben is ugyanaz, mint ami a javak esetében, azaz hogy kibővítse a világkereskedelmet a piacok liberalizálása révén, és hogy a liberalizáció folyamatát olyan szilárd alapokra építse fel, amelynek az alapelvei az alábbiak:
- A cserék mindenféle diszkrimináció nélkül kell történjenek, ami azt jelenti, hogy minden tagország egyenlő alapon kell véghezvigye a maga cseréit, és meg kell ossza minden olyan javadalmát, amelyhez a kereskedelmi korlátok megszüntetése révén jut.
- A védő intézkedések átláthatók kell legyenek:
a szolgáltatásokra vonatkozó megállapodás megkívánja, hogy a piachoz való hozzájutás korlátjait vagy a tengeren túl működő diszkriminatív piaci megszorításokat be kell azonosítani és nevesítve meg kell jelölni.
- A liberalizált cserék szilárd alapját az biztosítja, hogy az egyes országok kötelezettségeikről átfogó nyilvántartást készítenek, melynek kapcsán vállalják, hogy tiszteletben tartják a védelem előzetesen megtárgyalt csökkentett szintjét.
A globális szabad kereskedelem célkitűzése kedvez az emberek, a javak, a szolgáltatások szabad áramlásának a deregulált környezeben. A minden tagországra vonatkozó WTO rendelkezések közvetlenül befolyásolják szakmánkat és annak gyakorlását. A GATS egyezmény VI.4 cikkelye szerint ugyanisa szabad áramlás szabályainak biztosítania kell, hogy bármilyen nemzeti védelmi intézkedés olyan tárgyilagos, átlátható kritériumon alapuljék, mint a hozzáértés és a szakmai képesség, és nem lehet olyan, ami a szükségesnél több nehézséget okoz annál, mint ami a szolgáltatás minőségének biztosításához feltétlenül szükséges. Az engedélyezési eljárás maga nem akadálya a szolgáltatás nyújtásának.
Megfontolandó hogy amennyiben a megbizói kifogások elônyt élveznek a közérdekkel és a kultúrával szemben (amelyek jellemzôen európaiak) akkor a törvények - amelyek védelmet,
monopóliumot és kiemelt hozzáférést adnak az építészeti tevékenység gyakorlásához - el fognak t?nni oly módon, hogy maguk után a szakmai önszabályozás és a megrendelô védelmét
szolgáló közmegegyezések rendszerét hagyják.
2. JAVASLATOK
Ehelyütt olyan sarokpontokat javasolunk, melyeket le kell fedni a szervezeti struktúra vagy ama tevékenység fogalmai szerint, amire az intézetek (szervezetek) aspirálnak, de amelyek a nemzeti kultúrától függően különféle formákat ölthetnek.Jóllehet fontos társadalmi és kulturális szerepet játszanak, és működésük és hozzájárulásuk nélkülözhetetlen, itt nem foglalkozunk ama független és szakmai (érdekvédelmi) szövetségekkel, melyek hívatása az építészek anyagi érdekeinek védelme.
Témák
Két fő témával kell foglalkozzunk:
Közérdek - a közönség érdeke,
Szakmai érdek - az építészek érdeke.
A) Közérdek
Mindegyre több és több országban alkalmaznak Építészeti Törvényt, felismervén, hogy az építészet a köz érdekét szolgálja. Ugyanis hozzájárul mind az egyének, mind a társadalom jólétéhez. Teszi ezt akkor, amikor akár társadalmi, akár kulturális kontextusban fejti ki hatását, avagy azzal hogy tiszteletben tartja a környezetet és a (kulturális) örökséget.Valamiként az Egyezmény (Akkord) előszava is említi, az építészetet olyan személyek kell gyakorolják, akik rendelkeznek a szükséges szakértelemmel, autonómiával és munkájukért felelőséggel tartoznak.
Az építészet eme jellegzetessége - úgy is mint a kultúra egyik kifejezője - magában foglalja ama hozzáértőket, akik az építészetet hívatásként művelik - az építészeket, és a társadalmat - értvén alatta mind az államot, mind a közigazgatást, tehát mindazokat, akiknek a környezettel
szemben elvárásaik vannak, és a polgárokat - mint az építészet használóit (és fogyasztóit). Mindez megkívánja azt, hogy létrejöjjenek (vagy ahol már léteznek, megerősítsék ezeket) azok az intézetek vagy szakmai szervezetek, melyek tevékenységének középpontja az
építészet, de amelyekre rábízták a köz érdekének védelmét is. Ezek az intézetek azok, amelyeken belül az építész megtalálja azokat a szabályokat, melyeket követnie kell azért, hogy egyáltalán csatlakozhassék, illetve hogy regisztrálják (kvalifikáció vagy jogosítás), és a tagság/regisztráltság állapotában maradhasson (tiszteletben tartva a magatartási kódexet és a működési engedélyt, a folyamatos szakmai továbbképzés ellenőrzését valamint az általános szakmai felelősség szabályait.
Végül megfontolás tárgyát képezheti az is, hogy kell létezzék valamilyen olyan „magasabb\\\\\\\\\\\\\\\" autoritás az építészet területén, amely nem csak szavatolja a köz érdekét, de amely hivatkozási alap, közvetítő, egyeztető autoritás mind kulturális, mind jogi ügyekben.
B) A szakmai érdekek
Az építész számára fontos, hogy képes legyen felismerni és tagként tartozni olyan testülethez, amelyik egyazon tagsági szabályokon nyugszik, tekintet nélkül a szakmagyakorlás módjára.
Ezért az intézet a találkozás és az identitás helye kell legyen az építész számára - azaz minden hívatásos számára, aki az építész szakmát gyakorolja. Az építészek nyilván érdekeltek abban, hogy olyan kollégákkal találkozzanak, akinek azonos a képzettsége, azonos vagy egyenértékű a kvalifikációja, aki azonos etikai elveket vall és aki azonos vagy egybevethető módon praktizál.A különféle építészeti szervezetek az előzőekben történt leírása és szerepük, céljaik diverzitása sugallja, hogy a tudományos társaságok és az építészeti tudásközpontok egyaránt indokoltak és hasznosak: ezek az intézetek ugyanis képesek kell legyenek arra, hogy részt vegyenek a képzési intézmények felügyeletében, az építészképzéssel foglalkozó létesítmények akreditációjában, a gyakorlati képzés megszervezésében, a folyamatos szakmai továbbképzésben és az építészeti kultúra előrevitelében általában. Erre tekintettel képesek kell legyenek arra, hogy biztosítsák az építészek számára a szükséges eszközöket (élethosszig tartó tanulás, erőforrás központ, könyvtár, konferenciák stb.) Mindazonáltal annak érdekében, hogy valóban működjenek, az építész érdekét kell szolgálják.
Végül megfigyeltük, hogy sok ország nem élvezi valamely erős építész szervezet létét, és ezen országok építészei azt igénylik az UIA-tól, hogy mutasson be olyan modellt, amelyet
bevezetésre és alkalmazásra javasolhatnak saját hatóságaiknak. A GATS tárgyalások és a Szakmagyakorlási Bizottság feladata jó alkalom ilyenek felvázolására.
B/1 Felelősségek
B/1.1. Az építészet közérdekként történő vállalása: fogyasztóvédelem.
Megvédeni a közt - a társadalmat, a fogyasztót, a használót
- a hozzáértés és magatartás tanúsítása.
Az épített környezet minőségének befolyásolása normák és hivatkozható minőség-minták segítségével, továbbá részvétel a közigazgatás építészeti irányelveinek megfogalmazásában.
Az építészeti tudás megszerzésének előmozdítása és megkönnyítése mind a hatóságok, mind a közönség, mind a szakmabeliek számára (az építészet térhódításának elősegítése).Magasabb színtű építészeti autoritás eggyé szervezése kulturális és jogi síkon.
B/1.2. Az építészek képviselete, az építészeti és települési minőség előmozdítása, és az építészeti szolgáltatások minőségének szavatolása.
Az építészek olyan egyesítése és képviselete, ami tiszteletben tartja a különféle praktizálási módozatokat és megszervezi különféle színtű képviseletüket (helyi, nemzeti, nemzetközi).
Hozzájárulás az építészek tudásának és teljesítményének javításához, befektetések révén az oktatás egyetemi tanterveibe, a képzés mikéntjébe, és a folyamatos szakmai képzésbe.
Az építészet és az építészek munkájának elősegítése kiállítások, díjak és építészeti tervpályázatok segítségével.
Mindama szolgáltatások és segítség nyújtása, amit az építész elvár a társadalom, a kultúra terén annak érdekében, hogy javítsa és szavatolja szolgáltatásainak színvonalát.
Az épített környezet minőségének javítása a résztvevő játékosok együttműködésének és hálózatba szerveződésének megkönnyítése (kliensek, urbanisták, cégek, mérnökök) révén.
B/2 A szerep
A hozzáértés és felelősség terén felállítható ezen „ intézetek\\\\\\\\\\\\\\\" minimum követelménye, ami:
B/2.1. Az építész cím védelme és a és a kvalifikált építészek bejegyzése.
B/2.2. A szakamagyakorlás és az erre jogosító tanúsítvány ellenőrzése és kibocsátása.
B/2.3. A szakmai magatartási kódex kimunkálása.
B/2.4. Részvétel a szakmai minősítés akreditációjában és a szakmai tanúsítványok kiadásában.
B/2.5. A szakma és az akadémiai területek (a szakmai gyakorlat megszerzése, asszisztencia
időszak) kapcsolatainak menedzselése.
B/2.6. A folytatólagos szakmai képzés ellenőrzése és az abban való részvétel.
B/2.7. Döntés a szakmai vitákban, építészeti pályázatok szervezése.
B/2.8. Részvétel az építészeti normák kidolgozásában vagy tökéletesítésében.
B/2.9. Tudásközpontok (kulturális, közgazdasági, jogi), hogy lehetőség nyíljék az építészet terén megszerezhető tudás elérését és fejlesztését.
B/2.10. A szakma közvetlen képviselete a hatóságok és nemzetközi szervezetek előtt.
B/2.11. A társdiszciplinákhoz (megbízók, mérnökök, urbanisták, ingatlan fejlesztők) fűződő kapcsolatok szervezése és az ezekben való részvétel.
B/2.12. A nemzetközi normák, az UIA-UNESCO Karta, az UIA magatartási kódex alkalmazása.
B/2.13. Kiállítások, szemináriumok, konferenciák szervezése és építészeti publikációk közreadása révén történő hozzájárulás és részvétel az építészet, a fenntartható környezet előmozdítása céljából.
B/3 Az építész szakma kormányzása
Az előző fejezetek világosan mutatják , hogy a kormányzás több meghatározó elv függvényében kell történjék.
Az állam és helyi igazgatáshoz fűződő viszony: a közérdek és fogyasztóvédelem érdekében az intézet (szervezet) a meghatározó hatóságtól mint „közszolgálati delegáció\\\\\\\\\\\\\\\" olyan hatáskört kell kapjon, ami egybeesik azzal a felhatalmazással, hogy jogosult tagjai feletti hatalom gyakorlására. Ennek előfeltétele, hogy létezik (vagy létrehozzák) azt a jogi rendszert, amelyik védi a építész címet, a szakmagyakorlási jogosultságot, és a tisztességes magatartást.
Demokratikus képviselet: Az Intézet (szervezet) olyan Alapszabályt hoz létre, ami biztosítja a szakma legjobb képviseletét: régiónként, a szakmagyakorlás módja vagy szakmai státus szerint, lehetőséget nyújt a saját vezető testületének, a hatóságnak, a fogyasztónak, és a társszakmáknak. Az Alapszabályt a hatóságok törvény útján, törvény erejű rendelettel vagy Karta útján kell megfogalmazzák.
B/4 Hieratikus szervezetek (összhangban a játszott szerepkörrel)
Olyan nemzeti vagy szövetségi intézetek (szervezetek), melyek regionális intézeteket (szövetségeket) fognak össze: a szakmai irányelvek meghatározása, az erőforrás központok menedzselése, a jogosultságok akreditációja stb.
Abban a szerepkörben működő helyi (vagy regionális kollégiumok), annyira „talaj-közelben\\\\\\\\\\\\\\\", amennyire ez egyáltalán lehetséges: a kvalifikált építészek regisztrációja, magatartásuk felügyelete, elsőfokú egyeztetés és közvetítés, a regionális hatóságokkal/szakmai szervezetekkel stb.
Különbizottságok, melyek lehetővé teszik speciális ügyek menedzselését, a nemzetközi, képzési, az építészet előmozdításával, a sztenderdizációval, fogyasztói kapcsolatokkal összefüggő ügyek vitelét.
Végül elkerülendő azt, hogy a közgondolkodásban a fegyelmi testület valamilyen partizán intézményként tűnjék fel (amely csak az építészek érdekeit védi), az építészek fegyelmi
szankcióit olyan külön bizottság kell intézze, melynek tagjai építészek, szakjogászok, vagy pedig az ilyen ügyek tartozzanak a polgári bíróságok hatáskörébe.
ÖSSZEFOGLALÁS
A különböző elveket alapul véve több fajta szervezeti típus is elképzelhető. Így
- olyan önigazgató intézet, melyben a tagság önkéntes, amely maga határozza meg küldetését és szerepét, amit valamely Karta alapján a Hatósággal közösen hoznak létre, amely összegzi a maga számára a szükséges autoritást ahhoz, hogy megvalósítsa felelősségét, ilyen esetben azonban gyakran van szükség egy olyan másik szervezetre, amelyben a tagság ugyan kötelező, de amelynek a felelősségi köre korlátozott.
- építész „kollégiumok\\\\\\\\\\\\\\\", melyekben a regisztráció kötelező, amelyekben a hatóság érdekelt, de amely rendelkezik azzal a szükséges hatáskörrel is, ami szükséges ahhoz, hogy megszervezze ama szerepét és funkcióit, amit a Törvény számára előír. |
|
|
 |
|
|
